Binder Szilvia, a Deloitte számviteli tanácsadás üzletágának igazgatója elmondta, az év végi pénzügyi beszámolóval, és annak auditálásával kapcsolatban minden cégvezető és tulajdonos számára a legfőbb elvárás az, hogy ne érje meglepetés, vagyis az előzetes terveknek megfelelően teljesüljenek az eredmény-elvárások, és sor kerülhessen a betervezett osztalékfizetésre. A gazdasági válság eredményeként ugyanakkor szerte a világon, így hazánkban is jelentősen nőtt annak a kockázata, hogy a vállalatoknak az év végén váratlanul kedvezőtlen hírekkel kell szembenézniük, leginkább azért, mert nem reagálnak megfelelően az év közben felmerülő számviteli kihívásokra.

1. A tőkehiány átgondolt kezelése
Molnár Gábor, a Deloitte Kft. Számviteli tanácsadás üzletágának szenior menedzsere kiemelte: A válság miatt számos cég tőkehelyzete kapcsán merült fel probléma az utóbbi időszakban. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény szigorú szabályokat ír elő arra az esetre, ha egy vállalkozás a beszámolójában foglaltak alapján két egymást követő üzleti évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével. A törvény értelmében a társaságnak három hónapon belül gondoskodnia kell a szükséges saját tőke biztosításáról, illetve negatív saját tőke esetén haladéktalanul kell cselekedniük a tulajdonosoknak.

A tőkehiányos állapot megoldása olyan kritikus probléma, amely rendkívül gyors intézkedést igényel. A legegyszerűbb módszer a készpénzes tőkeemelés, illetve korlátolt felelősségű társaságok esetében a pótbefizetés, de ez nem jelent minden esetben hosszú távon is optimális megoldást, illetve készpénzt igényel. A tapasztalatok szerint az apport, vagy a feltételes tőkeleszállítás is meg tudja oldani a kialakult problémát, a vállalatoknak ugyanakkor már a döntésük pillanatában tisztában kell lenniük azzal, hogy az általuk választott módszer milyen hosszú távú következményekkel járhat -  a megoldás módja kihathat a cég tőkeszerkezetére, bizonyos esetekben gátolhatja a tulajdonosoknak történő osztalékfizetést, illetve nehezítheti a későbbi nyereséges működés eredményeképpen felszabaduló többlet tőke kivételét.

2. A szabályok nem ismerete nem mentesít a betartásuk alól
A nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) szerinti beszámolót készítő vállalatoknak gyakran okoz problémát, hogy részben a pénzügyi válság miatt, részben az IFRS és az amerikai számviteli standard (US GAAP) egységesítése miatt szinte folyamatos a változás az IFRS alkalmazásának szabályaiban.

Ezeket a sokszor bonyolult, gyakran elaprózott változásokat igen nehéz nyomon követni, nagy kihívást jelent a vállalatok számára az, hogy év közben állandóan figyelemmel kísérjék az egyes szabályok hatályba lépését, illetve annak eldöntése, hogy ezek közül melyik a kötelező érvényű szabály, és mely csupán lehetőség.  A hazai vállalatok szempontjából a legnagyobb problémát kétségkívül az jelenti, hogy viszonylag kevés olyan magyar nyelvű anyag áll a rendelkezésükre, ami a nemzetközi beszámolási standardok helyes alkalmazásában támogathatná őket – és kifejezetten kevés az olyan tanácsadócég is, amely ilyen naprakész magyar nyelvű anyagokkal tudna segíteni ebben.

Molnár Gábor kiemelte, a folyton változó IFRS szabályok naprakész ismeretének hiányából eredő problémák ugyanakkor kíméletlenül, jellemzően az üzleti év végén, a könyvvizsgálói audit során kerülnek felszínre, ismét csak kellemetlen meglepetéssel szembesítve a cégvezetőket és a tulajdonosokat. A várttól eltérő eredmény könnyen megrendítheti a helyi cégvezetésbe vetett bizalmat, de közvetlen hátrányokkal is járhat abban az esetben, ha emiatt nem teljesülnek például a prémium-elvárások.

3. Az értékelések folyamatos napirenden tartása
Szintén jellemző probléma az év végi könyvvizsgálatok során, hogy év közbeni cégvásárlás esetén a vevő nem készíti el időben az üzletértékelést, ami alapján különböző, esetenként a vállalat számára komoly értékkel bíró, de nehezen megfogható eszközöket is azonosíthat (például a meglévő ügyfélkapcsolat, márkanév, vagy a goodwill egyéb formája) a beszámolójában. Nem ritka, hogy a társaságok csak az év végi könyvvizsgálat idején eszmélnek, utólag azonban az ilyen jellegű üzletértékelés pontos elvégzése már jóval nehezebb - átfogóbb tapasztalatot igényel, és nem utolsó sorban nagyobb költséggel jár a megvalósítása.

A goodwill ellenőrzését sem mindig végzik el a vállalatok a megfelelő időben, pedig bizonyos eszközök értékét az IFRS előírásai szerint évente szükséges ún. impairment-tesztek (értékvesztés tesztek) segítségével ellenőrizni. Már csak a válság hosszú távú következményei - az eszközök, befektetések értékének esetleges kedvezőtlen alakulása - miatt is célszerű elvégezni ezeket a teszteket, hiszen előfordulhat, hogy soha nem fog megtérülni az a befektetés, amit az adott tárgyi eszközbe, vagy üzletágba invesztált a vállalat. Ezekhez az értékelésekhez nagy szakértelem kell, jobbára kötött a módszertanuk, és rendkívül kellemetlen, ha az év végi audit során derül fény a problémákra, ami miatt például az adott cég anyavállalata sem kaphatott időben értesítést arról, hogy leányvállalatánál értékvesztést kell majd elszámolni.

4. A fedezeti ügyletek kezelése
A Deloitte szakértője elmondta: Érdemes kiemelt figyelmet fordítani a veszélyes árfolyam-ingadozások kiküszöbölését célzó fedezeti ügyletek kezelésére, hiszen az IFRS előírásai szerint ezen ügyleteket mindig a piaci értéken kell értékelni a beszámolóban, szemben azzal az alap-üzleti tevékenységgel, amire az ügyletet – kvázi biztosítékul – kötötték. Ha a vállalatnak a fedezeti ügyletből nyeresége származik, akkor ezt a nyereséget le kell adóznia, ha a viszont veszteség keletkezik ezeken, akár negatívba is fordulhat a cég tőkeállománya – könnyen előfordulhat, hogy a tulajdonosok így végül nem kapják meg az elvárt eredményt vagy osztalékfizetést. Érdemes tehát a vállalatoknak megfontolni az úgynevezett fedezeti számvitel alkalmazását, amely igen szigorú előírásai miatt bonyolultnak tűnhet, ugyanakkor tényleges megoldást jelenthet a fedezeti ügyletek kapcsán felmerülő számviteli problémák kivédésére.

5. Halasztott adó számvitele
A hazai számviteli gondolkodástól igen távol áll a halasztott adózás (deferred tax) alkalmazása (szemben az IFRS-el vagy US-GAAP-el, ahol már évtizedek óta követelmény), amelynek lényege, hogy időben összeköti, párhuzamba állítja egymással a számviteli eredmény és az adófizetés megjelenését. A cég tehát mindig annyi adóráfordítást mutat ki, amennyi a számviteli eredménye, ha csupán időbeli az eltérés a felmerülő tételek számviteli és adóbeli kezelésében. A cég ettől még sem több, sem kevesebb adót nem fizet, de az eredmény valós bemutatása szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a halasztott adózás hatása megjelenik-e a beszámolóban.

Mivel az IFRS szerint készülő beszámolókban, anyavállalatnak küldendő jelentésekben elvárás a halasztott adó számítása, viszont a cégeknél kevés szakértő van ebben a témában, ezért ezt a területet is célszerű kiemelten figyelnie a cégvezetőknek az év végi meglepetések elkerülése végett.

• Tippek befektetőknek: merről fúj a szél?
• Mit tehet egy cég, hogy elkerülje a fizetésképtelenséget?
• Veszélyben 678 ezer vállalkozás

Privátbankár - Zsiborás Gergő